"Úgy fognak ránk tekinteni, mint mi most a kutyáinkra" (Kevin Warwick)

Hihetetlen ütemben..., tele van velük a média: Robot-kutya, -macska, humanoidok, jópofák, érdekesek. Majd mindenki kedveli ezeket a csetlő-botló játékszereket, bemutatókon óriási sikerük van.

De ez a fogalom, hogy robot, már most is jóval többet jelent a játékszernél, látványosságnál. Jónéhány magyar háztartásban is dolgozik már robot-porszívó, önállóan föltakarítja a szobát, magára lehet hagyni, még a konektort is megkeresi, hogy föltöltse esetleg lemerült telepeit.  

Nagyon gazdagok talán már az intelligens társ-robot előnyein is elgondolkodtak, egy-két helyen talán már be is szerezték... (Dél-Korea informatika-minisztere szerint 2010-re minden – ottani – háztartásban lesz egy ilyen – beszélgetőtársnak, bejárónőnek, kuktának, gyermek- és idősgondozónak, stb. alkalmas – szerkezet.)

Azért ezen a 2010-es dátumon már érdemes elgondolkodni. Hiszen az már karnyújtásnyira van! Erre még akkor is fel kell kapnunk a fejünket, ha egy ilyen terv még Dél-Koreában is merésznek számít.

Pedig most jön csak a „nehéztüzérség”: Robot a laboratóriumban. De nem ám a házirobot fajta segédmunkás, valódi tudós. Kísérleteket tervez, végrehajtja, megállapításokat tesz. Az eredmények alapján új hipotéziseket állít föl, újabb kísérleteket tervez, stb.

És ez még mindig nem a csúcs. Az intelligens-robotok krémje egyenesen tervező, sőt feltaláló! „Oral-B CrossAction” fogkeféd van?, nos „ő” tervezte. Mint ahogy különleges keménységű új anyagokat, speciális keresőprogramot, újfajta robbanófejet stb. stb. is...

A mesterséges intelligencia és a robotika néhány kutatóját a robotokban rejlő félelmetes lehetőségek egyenesen új világkép kialakítására késztették. A transzhumanisták szerint a mesterséges intelligencia hamarosan az emberi fölé nő, és az ember fölöslegesnek ítéltetik. Az egyetlen megoldás, ha képességeinket gépi elemekkel és a mesterséges intelligencia segítségével megsokszorozzuk: kiborgokká válunk.

Bár aligha etetik meg velünk ilyen forrón a kását, nem vitatható, hogy vannak kockázatai is a robotizálódásnak.

Az első nyilvánvaló kockázat a munkahelyek számának csökkenése, amint egyre többfajta és egyre magasabb kvalitást igénylő munka elvégzésére válnak alkalmassá a robotok.

A Forbes magazin 2006 januári száma egyenesen arra buzdít: „Vásárolj robotot és mentsd meg Amerikát!”. A szerző, Robert Malone, szerintAmerika egyetlen esélye a Kínával folytatott kereskedelmi harcban a robot munkaerő tömeges alkalmazása. Kínában ugyanis 3 dollár egy átlagos ipari munkás órabére, az USÁ-ban 15, ezért válik az amerikai áru versenyképtelenné a nemzetközi piacon. Egy ipari robot „foglalkoztatásának” egy órai költsége azonban csupán 30 cent körül van, a megoldás tehát a totális robotizálás.

A robotizáció óriási ütemben gyorsul – és nem csak az USÁ-ban - egyre több ipari robotot gyártanak és vesznek, áruk egyötöde annak, amibe 1990-ben kerültek.

2 - „Intelligens robotok”

Nem csak az ipari robotok száma növekszik: Japán gazdasági minisztériuma, valamint a Mitsubishi Kutatóintézet előrejelzése szerint az intelligens robotok eladási statisztikáinak ugrásszerű emelkedése várható a következő évtizedben. Becslésük szerint 2020-ra az ilyen eladások összértéke 500 milliárd dollár körül lesz (most 15 milliárd).

A személyi-robot gyártásban és felhasználásban is Japán a ranglista-vezető (60 %), de igen lendületes a fejlődés az Egyesült Államokban is, Dél-Korea informatikai minisztere pedig kijelentette, hogy személyes célja már 2010-re (!) minden dél-koreai háztartásba eljuttatni a ház körüli munkákban, nyelvtanulásban, az idősek gondozásában, stb. segédkező intelligens robotokat.

Olyan szerkezetekről van szó, mint például aFujitsu univerzális hunanoid robotja: Portásként képes a szállodába érkező vendégek köszöntésére, elkíséri őket a felvonóig, lehívja azt (!), kézikocsira rakja a vendégek csomagjait és utánuk viszi; biztonsági őrként pedig a kijelölt területen járőrözik és jelenti az illetéktelen behatolási kísérletet. Ugyancsak hasznos munkaerő lehet kórházakban, szociális gondozóhelyeken, vagy éppen háztartásokban is.

Gyorsan észleli az embereket és a tárgyakat maga körül, és nyolc kamerája közül a két legjobb pozícióban levőt használva az újonnan kifejlesztett 3-D látvány-feldolgozó rendszer segítségével pontosan beméri azok távolságát. Ez lehetővé teszi hogy biztonságosan közlekedjen váratlan akadályok és hirtelen fölbukkanó emberek között is a kijelölt célterület felé.

A korszerű látványfeldolgozó rendszer segítsége szükséges ahhoz is, hogy biztonságosan fogjon meg tárgyakat és nyomjon meg gombokat (felvonó, számítógép, stb.). Karja - a gerincesek idegrendszerét szimuláló vezérlőprogramnak köszönhetően - természetesen és lágyan mozog.

Ha megszólítják, összetett mikrofonrendszere segítségével képes megállapítani, hogy honnan jön a hang, és fejét abba az irányba fordítja. Már alapszoftvere lehetővé teszi, hogy megértse az egyszerűbb kérdéseket, és válaszoljon rájuk, végrehajtsa a szóban kapott utasításokat. Ugyanakkor a szoftver nyitott, a robot számítógép segítségével tanítható. A számítógéphez önállóan is képes kapcsolódni, információt keresni akár az interneten is(!), a talált anyagot a számítógépen, vagy saját – mellén elhelyezett – kijelzőjén bemutatni. 

Önállóan észleli akkumulátorai teljesítményének csökkenését, és mielőtt lemerülnének képes önállóan feltölteni azokat.

És nem csak a biztonsági őrök, portások és bejárónők aggódhatnak: némely robotok már kvalitásosabb, kifejezetten szellemi munka végzésére is alkalmasak. Van pl. tanár-robot, sőt a „Robottudós”-nak keresztelt laboratóriumi szoftver már a laboratóriumi kutatóknak is egyenrangú társa. Stephen Muggleton és társai arról számoltak be 2004 januárjában a Nature hasábjain, hogyan oldott meg az általuk kifejlesztett program egy tipikus génkutatási feladatot: egy géncsoport funkciójának meghatározását a sörélesztőben. A „robot”-program a csoport által kifejlesztett két újszerű – együttműködő – alprogramból áll: az egyik egy hipotézisgenerátor, a másik egy kísérletválasztó szoftver. Az első alprogram minden mutáns törzsről megfogalmazott egy előzetes elvárást arra vonatkozóan, vajon hogyan fejlődik egy bizonyos tápanyaggal, illetve anélkül. Adatbázisából a másik szoftver részletesen megtervezte a kísérletek egyes lépéseit, amelyekben a konkrét mutáns és normál törzsekhez a bioszintézishez szükséges különböző tápanyagokat adagolt. Az élesztő növekedését mérte és összehasonlította. Ha a hipotézisgenerátornak igaza volt – és az esetek 98 százalékában így történt – a szoftver az új információkra alapozva újabb elméleteket állított föl, és újabb kísérleteket szervezett megerősítésükre.

A csoport összehasonlította a „Robottudós” tevékenységét egy, a laborban dolgozó végzős egyetemi hallgatóéval. Az eredmények nem csak ugyanolyan pontosak voltak, de a programnak kevesebb kísérletre volt szüksége, mert hipotézisgenerátora jobb megoldásokat talált, a költségeket is jelentősen csökkentve ezáltal.

Egy másik meghökkentő adat: Az európai részvénykereskedelem zömét már robot-programok vezénylik - még néhány év és minden tőzsdei művelet a „kezükbe” kerül. Reakcióidejüket és az egységnyi idő alatt bonyolított ügyletek számát tekintve verhetetlenek, és ezért még akkor is sikeresebbek humán kollégáiknál, ha néhány egyéb mutatót tekintve gyengébbek azoknál.
És ezeknek a gyengeségeknek a kiküszöbölése is folyamatban van: A New Scientist most számolt be egy új brit kereskedőprogramról, amely több – eddig elhanyagolt – szempontot is figyelembe vesz: pl. a korábbi hasonló szituációkból leszűrhető tanulságokat, valamint a kereskedő-partnerek/vetélytársak agresszivitását, vagy passzivitását. 

Stephen Thaler, az Imagination Engines alapítója és vezetője számos bejegyzett találmánnyal büszkélkedik. Valójában azonban – s ezt készséggel elismeri, sőt hangoztatja – zömüket tulajdonképpen nem is ő, hanem első találmányában leírt teremtményei, az általa „kreatív gépek”-nek nevezett robot-agyak alkották.

Thalernek az emberi agyat modellező számítógépes programjai egymással autonóm módon összekapcsolódó, „tanító” és „tanuló” sejtcsoportokat szimuláló részekből állnak. Az igazi áttörést az az új módszer jelenti, ahogy a robot-agyak „tanuló” részeit perturbáció – mesterségesen előidézett rendellenesség – segítségével egy speciális, „álom”-szerű állapotba juttatják. Ebben az állapotban ezek az „agyrészek” a kapott feladat megoldásának különleges változatait termelik ki, amelyeket az ellenőrző részek minősítenek. Ha a javasolt új megoldás elvezet a célhoz, megerősítő, ha használhatatlan, negatív jelet küldenek az „álmodóknak”. A végeredmény általában rengeteg használható megoldás – közülük nem egy használatban is van már, persze – és néhány meglepően újszerű megoldási javaslat, legyen szó speciális internetes keresőprogramokról, különlegesen kemény anyagokról, vagy új elvárásoknak megfelelő fogkeféről.

Thaler egyébként úgy jutott el az „álmodó agyrészek” variációhoz, hogy puszta kíváncsiságból az agy fokozatos leépülését próbálta modellezni. Nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy a már „funkcionális zavarokkal” küszködő mesterséges agy a hibátlan, de sematikus megoldások helyett nem csak hibás, de jól használható különleges megoldásokat is produkált.

Következő agy-modelljét már úgy tervezte meg, hogy egyik része folyamatosan „kissé zavart” állapotban legyen, de egy másik rész ellenőrizze a „zavart” feladatmegoldásait. Az embernek eszébe jut a mondás: „A zsenitől az őrültet csak egy hajszál választja el.”

Ha a feladatot és a szükséges adatbázist megkapják, a robot-agyak minden további segédprogram nélkül fedeznek fel bonyolult műveleteket (pl. mozgásformákat), alkotnak új vegyületeket, szavakat, stb. Az IEI honlapján is bemutatott egyik kísérletben pl. önállóan tanul meg járni a hat mozgatható lábbal ellátott „kreatív gép”. (Minden segédprogram nélkül!) Thaler szerint itt – a lábakon kívül – csak egy hang-érzékelőt kapott a robot, és azt a feladatot, hogy jusson el a hangforráshoz. A bemutatott videofelvételen a mesterséges teremtmény szemünk előtt tanul meg járni, kísértetiesen hasonló módon, mint egy újszülött állat.

4 – Kiborgok és transzhumanisták

A mesterséges intelligencia rohamos fejlődése néhány kutatóját arra a meggyőződésre vezette, hogy elkerülhetetlen az intelligens robotok éntudatra ébredése és hatalomátvétele. A hagyományos ember eltűnik az evolúció süllyesztőjében, csak a robotokhoz hasonuló kiborgoknak van esélyük az új „civilizáció”-ba való beilleszkedésre.

A transzhumanistáknak a távlatokat lefestő vízióiban egészen bizarr elképzelések is helyet kaptak: csak mesterséges anyagokból álló testet irányító emberi agyak, mesterséges intelligenciával összekötött, az emberi elme teljesítményének sokszorosára képes ember-gép kombinációk vagy éppen teljes egészében számítógépre töltött emberi tudattartalom, amely bármilyen testtel (testekkel?) összeköthető – ha egyáltalán lesz ilyen igénye (!) – az örök élet (?) lehetőségével.

Kevin Warwick egyetemi tanár „jó” példával jár elöl: 750 ezer dolláros műtéttel(!) a csuklójában futó érző és mozgatóidegekhez operáltatott implantátum segítségével – internetkapcsolat fölhasználásával – átnyúlt az óceánon (!), a távoli számítógéphez kapcsolt robotkézzel érzékelte (mintha saját ujjaival tapogatta volna) és mozgatta az ottani céltárgyakat.
A kiborgjelölt csodabogár kifejtette: tudósként örül, hogy egy lépést tehetett a jövőbe, és tovább akar haladni a kiborggá válás útján.

Könyvében („Én, a kiborg”) Warwick felsorolja a gép-lét előnyeit:

a gép az információkat dimenziók százaiban kezeli, az ember csak háromban (négyben az idővel együtt).

A gépek hihetetlenül sokféleképpen képesek érzékelni a világot a mi szegényes érzékelésünkkel szemben.

kommunikációjuk is gyorsabb, hibamentesebb, nagy távolságon is, több géppel való egyidejű kapcsolat esetén is,

és a jövő gép-agyai korlátlanul bővíthetők lesznek, míg az emberi agy-méret adott.

Alighanem a fenti állítások egy mondatban összefoglalható lényegével (a számítógép jobb, mint az emberi agy) is lehetne vitatkozni, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy még nagyon sok mindent nem tudunk az emberi agy képességeiről (van olyan vélemény, hogy lehetőségeinek csak töredékét használjuk jelenleg),

Hanem, hogy - biológiai alapok híján - a legintelligensebb robotnak sem fog fájni soha semmije, és soha semmit nem fog kívánni, enélkül pedig nincs éntudat,

és a kiborg-vízió is zsákutca: az ember csak a jelenlegi (nem-kiborg) formájában alkalmas arra, hogy szerves alkotórésze legyen a Földdel sajátos anya-gyermek viszonyban álló – abból kinövő és táplálkozó, arra visszaható – biológiai és társadalmi rendszereknek, csak ebben a formájában élheti át a bőrérzékeléstől kezdve az egyszerű érzéseken keresztül a magasabbrendű érzelmekig (szeretet, szerelem, stb.) tartó élményskálát amely nélkül semmit nem jelent az a szó, hogy élet.

Előzmények: Túl az emberen, Utódok