A Szaharában óriási víztartalékok vannak – állítja egy holland kutató, Peter van der Gaag a „Journal of Global Environmental Issues”-ban megjelent írásában – mégpedig az ott nagy tömegben előforduló gipszben.
A gipsz, amellyel mi leginkább már porrá őrölt formájában találkozunk, kristályos ásvány: a tengervízből kivált sóanyag (a Szahara területén valamikor tenger hullámzott). Képlete CaSO4.2H2O, kálciumszulfát dihidrát: vagyis minden kálciumszulfát molekula 2 vízmolekulát köt meg, ez azt jelenti, hogy a gipsz tömegének jelentős hányada (20%-a) víz. Ezt a vizet pedig egyszerűen ki lehet nyerni a kőzetből: hevítéssel. A víz kiválása már 60 fokon elkezdődik, de 100 fokon a leggyorsabb, ilyen hőmérséklet eléréséhez a sivatagban nem kell túl sok erőfeszítés - nagy beruházás: napenergiával (pl. egy mini - tükrös - naperőművel) is könnyen előállítható.
A Szahara gipsztartalékai órásiak: a több milliárd köbméternyi puha ásvány több ezer milliárd liter kinyerhető vizet jelent, amely újra zöldellő-virágzó, sok embert eltartó tájat varázsolhatna a Föld egyik legkietlenebb térségéből.
